Csak kicsit akarok nyafogni, nem nagyon, és lehetőleg elegánsan. De a lamentálás hangjai abban a regiszterben mozognak, ami sérti a fülemet. Becsukom a számat, gondolkodom egy keveset, aztán előveszem a határozott, éles, tudatos, reflektált dallamot a fejemből, ami szabályosan alt, trillamentes és az erő viszi feljebb, nem a magasság. De nem gondolkoztam eleget, mert nem megy a fucking fókusz, melegszik a tónus, felizzik a ritmus, szenvedélyes lesz, testet ölt, baszhatom a lényeget, reszket, aki rám próbál figyelni, táncol a bőrén a fényem. Semmi gond. Együttérző mosollyal tartom a távolságot, itt aztán senki sem fog lobogni, lángolni, az hétszentség. Csak én fogok egy kicsit nyafogni. Az pont eléggé égő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése