Szép is lehetne az áttetsző kapszulába zárt apró, rózsaszín golyócskák mozgása, amikor a számba veszem a gyógyszert, de nem szép a hányinger, ami fellöki azt is, amit már lenyeltem. Szép is lehetne a fekete kámfor tiszta, erős illata, ami a bőrömről párolog, de nem szép, amikor kék foltokat éget rám a fájdalom, felerősödik az is, ami már gyengült. Szép is lehetne a szürke matracban halkan duruzsoló enyhülés lehetősége, de nem szép a zsibbadt tehetetlenség, ami lefogja a testemet, mikor emelkedni szeretne. Lehetne szép is a szégyentelenül puha, gömbölyű, selyembe bugyolált
lágyság, a hajlékony gerincű kecses vágy, az édes mosolyú, szánakozó gyengédség ígérete. De olyan törékenyek a határok, hogy a lehetséges szép megvágja az ujjamat, bennem lüktet, elfertőződik, elfelejtem bekötözni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése